Féltünk, hogy nem lesz csapatunk, de amint megérkeztünk, többen is érdeklődni kezdtek felőlünk. A döntés nehéz volt, de volt egy határozott elképzelésem - eljött egy amerikai csapat (nevezzük Desert Wolvesnak őket, mert ez a nevük), de csak 4-en álltak össze. Mivel ilyen messziről jött csapatot ritkán talál az ember, egy kis győzködés után sikerült rávenni Gergőt is, hogy hozzájuk csatlakozzunk.

A WCC a nyakunkon volt, és azt nagyobb prioritásnak vettük, pont úgy, ahogy amcsi barátaink is, szóval bizonytalanok voltunk, hogy működni fog-e ez így. Az első győztes meccs után viszont rájöttünk, hogy nem csak haverkodás közben, de a pályán is iszonyú jó az összhang (egy kis apróság, hogy a csapatban szinte mindenki lánc main volt ).

Na de az első győzelem után jött a… második, harmadik, sokadik! Végül 8 győztes meccs után, veretlenül, a Peters Pawns ellen játszhattuk a döntőt. Sajnos Gergő és egy amerikai társunk még szombaton lesérült, így nem tudtunk 100%-on teljesíteni, de a leckét azért így is feladtuk nekik. 5-3-as szetteket játszottunk az ő javukra, így végül a második helyet szereztük meg. Egyébként annak ellenére, hogy a döntőt azért komolyan vettük, rögtön utána már ölelkeztünk is, és a két csapat mezestül, mindenestül ugrott a tóba, hogy feltegye a pontot az i-re!

Szerintem bátran kijelenthetem, hogy a rengeteg bajnokság közül, amin részt vettem, a svéd Järnsvenskan az egyik legcsaládiasabb, legvidámabb rendezvény valaha! Jó sok újdonsült baráttól búcsúztunk, akik jövőre visszavárnak, mi pedig titeket várunk, hogy csatlakozzatok!

u.i.
Tényleg van koedukált ádámkosztümös szauna egy tó mellett

Baksza Dávid

Itt az ideje, hogy írjak egy terjengőset az spanyol WCC-ről, amit ugye idén Eibarban rendeztek meg júli 20-23án. Az eseményen 67 juggercsapat vett részt legalább 8 országból és a három meccsnap alatt kb 600 juggermeccset játszottunk le. Szóval nagy buli volt. Emiatt aztán a bajnokságon kívüli eseményekre csak egy szűk bejegyzést szánok, a többi a versenytapasztalat ecsetelés leszen.

Kis csapatunk sokféleképpen érkezett, én és Dávid ugye a svédektől repültünk Barcelonába, ahonnan vonattal és busszal mentünk (volna) Eibarba. A vonatjáratunk valamilyen okból elmaradt, a helyettesítő járatok pedig nagy kerülőúton mentek, így késő este busz helyett a szervezők vittek el minket a benzinpénz fejében a helyszínre (illetve fizethettünk volna csapatmezzel is, de azok végtelenül értékesek egy ilyen bajnokságon). Az itteni tapasztalatok: a spanyol (és ahogy hallottam úgy általában a nyugat-európai) gyorsvonatok tényleg gyorsak. 300 km/h. Ez egy külön élmény, szinte repüléshez hasonló check-in van. Ezt leszámítva, viszont a spanyol tömegközlekedés kb. olyan mint a magyar. Ár/érték arányban mondjuk a magyar mindennél jobb. Emellett a spanyolok jelentős része nem beszél angolul. Ami tud kisebb fennakadásokat okozni, amikor is mondjuk a sofőröddel activityzve kommunikáltok. Nade, ha kalandosan is, de eljutottunk a bajnokságra.

A csapat, névsorban:

• Baksza Dávid - hosszúkard, lánctörő, pótlánc, csapatkapitány, ügyeletes mindentistudó

• Becsó Gergő (én) - lánc

• Kubatovics Barna - futó

• Pauline Weigel - hosszúkard - zsoldos

• Pelczéder Misi - kasza

• Vincent Gabrin - kasza, anti-pajzs - zsoldos

• Zolyomi Árpi - futó, kardpajzs, lánctörő

0. nap - július 20.

Ezen szép napra a fegyvercheck nagy része és barátságos edzőmeccsek voltak tervezve. Mivel az előbbi igencsak elhúzódott, az utóbbi nem nagyon valósult meg. De volt egész szép zombizás, ismerkedés a hellyel, gyönyörködés a kilátásban. Apropó, helyszín: az Umbe sportközpontban voltunk. Eibar igen magasan van, hegyek között, és közvetlen a város mellett van legalább két hegy. Egyik oldalán volt a szállás, másik oldalán a sportközpont. A kilátás a sportközpontból fenomenális volt. A sportközpont pedig három nagy focipályából állt - egy igazi gyepesből középen és két műfüvesből alul, illetve felül. Az alsó pályát kb 180 lépcsőfok választotta el a középsőtől és a felső is hasonló távban volt. Ivóvíz pedig csak a középső szinten volt. Viszont a három focipálya együtt helyet tudott adni 18 juggerpályának, volt hely tárolni a felszereléseket és voltak kb. árnyékos lelátók minden pálya mellett. Az első este kb 60 emberrel egy közös vacsora volt, ahol is lehetett barátkozni, beszélgetni más országok juggereseivel. Számomra itt is kiviláglott, hogy a juggerközösség jelentős hányada számára ez a hobbi rengeteg barátot, utazást és szórakozást nyújt - peregtek a történetek a különböző bajnokságok emlékezetes pillanatairól, és az azok körüli bulikról.

1. nap - július 21.

Erre a napra a 67 csapatot 9 csoportra osztották véletlenszerűen, melyek 7 vagy 8 fősek voltak. Mi egy 8 fős csapatba kerültünk, de csak 6 meccset játszottunk. Szerencsére minden legendás nagy csapat elkerülte a mi csoportunkat, a legnagyobb név a Smuggers volt. Így az első nap kiváló volt arra, hogy összerázódjunk csapatként.

Első meccs: Tarrako Jugger

Az első meccsünk szoros volt, de elhoztuk a győzelmet. A srácok ezután felébredtek és kb. mindenkit megvertek a csoportunkban (a Smuggerst leszámítva), akik korán reggel már elverték őket.

7-3 nekünk, 1 W - 0 L

Második meccs: Sons of Ayuso

Egy idősebb, tapasztaltabb spanyol csapat, kedvesek, korrektek voltak, tiszta és szoros meccs volt. Illetve voltak bakik, a láncom akkor még nem volt rendesen készen, kétszer elszakadt a meccs közben. Ha jól emlékszem, ez volt az a meccs, amikor is Barna egyedül felrázta a csapatot félidőben, hogy gyerünk, ez meglesz és valami 4 pont hátrányból majdnem visszajöttünk.

Végül az eredmény 5 - 7 nekik, 1 W - 1 L

Harmadik meccs: Rampage

Erre a meccsre már ködösebben emlékszem, egy fiatalabbakból álló spanyol csapat. Emlékeimben nem volt ez ilyen szoros, de

9 - 8 nekünk, 2 W - 1 L

Negyedik meccs: Smuggers

A csoportunk egyértelmű favoritja az ebédszünet után megmutatta, hogy nem ok nélkül ők a favoritok. Keményen küzdöttünk, dolgozniuk kellett a győzelemért, mégis ez az első meccsünk, aminek nem az idő, hanem a pontszám vetett véget.

4 - 10 nekik, 2 W - 2 L

Ötödik meccs: Redbacks II

A turnézó ausztrál sereg második különítménye. Előzetesen láttuk többüket a svédeknél játszani, nem aggódtunk. Nem is volt miért. A meccs egyoldalú volt, de jól viselték, mindenki mosolygott, hatalmas ölelkezés követte a meccset, ők is élvezték a játékot.

Számomra vicces sztori: Itt én már nagyrészt ültem és pihentettem a sérült térdemet. Valahol az 5-6ik pontnál egy német hosszúkardos zsoldosuk nagyon felhúzta magát valamin és beszólt valami nemszépet. Vagy valami ilyesmi. Én annyit tudok, hogy szóltak a srácok, hogy rendetlenkedik a hosszúkard, menj fel rendet rakni. Felálltam ellene, leütöttem elsőre, aztán még 2-t, Barna vagy Árpi berakta a pontot és visszaülhettem pihenni.

10 - 1 nekünk, 3 W - 2 L

Hatodik meccs: Rayo Desintegrador

Egy nagyon fiatal spanyol csapat, talán 10-11ik évfolyamosok lehettek. Kimerültek voltak, hatan kezdték a bajnokságot, de valaki lesérült így mindössze 5en voltak. Az nem embernek való állapot. Megesett volna rajtuk a szívünk, de ebben a rendszerben számított, hogy minél kevesebb pontot vigyenek be ellenetek.

10 - 0 nekünk, 4 W - 2 L

Ezzel a teljesítménnyel csoportmásodikok lettünk, mert a Tarrako megverte az Ayuso-t és hármas megosztott második volt.

2. nap – július 22.

Minden csoportból a legjobb 2-3 csapat alkotta a top 23-at, akiket is 3 véletlenszerű csapatra osztottak. Mi az egyik 8 fős csoportba kerültünk. Nagyon boldogok voltunk, nem tudtuk, hogy mi vár reánk itt fent.

A meccsek 13 pontig vagy 25 percig tartottak ma. Azaz oldalcsere és félidős pihi 7 pontnál történhetett.

Első meccs: Jugger Basilisken Basel

A svájci csapatról már többször hallottunk és láttuk őket versenyeken. Viszont picit túlbecsültük őket, egyáltalán nem indult egyoldalúan a meccs. Mint az aztán többször bekövetkezett a versenytapasztalat döntött, kitaláltak olyan stratégiát (kezdőállás és csere kombó), amire nem volt válaszunk. Korrekt, tiszta meccs volt, élveztük, utólag visszanézve talán az egyik olyan meccs, ami a következő mérföldkő lehet majd a csapatnak.

4 - 9 nekik, 0 W - 1 L

Második meccs: Mitos Jugger Team

Egy atlétikus spanyolokból álló, nyerni akaró csapat. Itt jött ki, hogy a spanyol versenyrendszer kicsit idegen számunkra. Az ellenfél csúsztatott, reklamált, piszkosan játszott. A bírók - Ninjas Almoradi - pedig egy kivételével nem figyeltek. Az az egy, Oscar mondjuk dícséretet érdemel, ő próbálkozott rendesen. Mint később megtanultuk, az lett volna a helyes működés részünkről, ha a csapatkapitányt - Dávidot - minden körben reklamálni küldjük, rögtön mondunk mindent is a bíróknak, ami kétes és nem reméljük, hogy elkezdenek tisztességesen játszani és amikor látjuk, hogy a bírók nem figyelik a játékot feszülten, bírócserét kérünk.

Emellett meg kell hagyni, nem is játszottak rosszul, de a meccs mindannyiunkban rossz szájízt hagyott. A verseny egyik mélypontja volt ez.

4 - 8 nekik, 0 W - 2 L

Harmadik meccs: Sons of Ayuso

Hopp, egy újrajátszás. Ugyan felkészültebbek voltunk mint első nap, de elképesztően kimerültek is. A versenytapasztalat pedig sokat számít, ők is tanultak rólunk az első meccsünk alatt. Így aztán szoros mérkőzés volt, de végig megtartották az 1-2 pont előnyt.

6 - 8 nekik, 0 W - 3 L

Negyedik meccs: Bushido Jugger

Ebédszünet előtti utolsó meccs. Nem tudtuk mire számítsunk, egy eddig nem túl híres spanyol csapatról van szó. Mint kiderült, jók. Beleadtuk, amink volt. De mentálisan nem voltunk ott, a csapatszintű koordináció nem ment rutinból, az új környezetet is még szoktuk. Látták rajtunk, hogy nem élvezzük, a csapatkapitányuk személyesen kérdezgette a meccs közben, hogy minden oké-e, van-e valakire személyesen panasz. A meccs vége felé lett, mert amúgy erősen ütöttek, belilult kicsit az egyik ujjam a q-tiptől. Akkor nem voltunk jók a pályán, de a fejemben ők egy rendes csapatként maradtak meg.

3 - 11 nekik, 0 W - 4 L

Itt volt az ebédszünet. A kimerültség, a vereségsorozat, az idegek itt jöttek ki. Itt realizáltuk, hogy a hátralévő meccsekben van egy fekete ló és kettő valószínű vereség, a győzelmekre az Ayuso és visszatekintve a Basilisken ellen volt érdemi esély. Volt egy kisebb csapaton belüli veszekedés, a feladatok kis újraosztása (nem lehet minden felelősség egy ember nyakában), eszméletlenül kellett a pihenő mindenkinek.

Ötödik meccs: Feedbacks

Egy másik spanyol csapat, akikről nem tudtunk sokat. Annyira nem is emlékszem a meccsre, egyoldalú volt. Talán a képességeink alatt teljesítettünk kicsit. Még szedtük össze magunkat.

1 - 13 nekik, 0 W - 5 L

Hatodik meccs: Nómadas

Róluk tudtunk. A spanyol liga döntőjében ők és a Ninjas Almoradi voltak a Tercios Espanoles ellenfelei felváltva. (A Tercios-t eltiltották a versenytől.) Azaz a verseny egyik legjobb spanyol csapata. Minden pontot győzelemként ünnepeltünk. És volt is mit. Mindenki játszott, ahogy csak tudott. Itt láttuk először, milyen a spanyol 3 pajzs, 1 lánc felállás. Lehet, hogy nem csak ezt játszották, én az esetek nagyrészében a 4es pozíción 2 pajzzsal küzdöttem, ami nem is volt egyoldalú.

3 - 13 nekik, 0 W - 6 L

(Még mindig pörgök és lelkesedek, amikor visszagondolok erre a meccsre...)

Hetedik meccs: Münich Monks

Előzetesen azt tudtuk róluk, hogy top3 német csapat. Ezen a versenyen ők teljesítettek a legjobban a németek közül. A láncosuk, Félix sokak szerint a világ legjobbja, főleg az egyedi stílusa miatt - fentről pörget és nagyon pontosan lő. Hallottuk beszélgetni egyik bíróval, olyat magyarázott, hogy a vádli külsejét célozta, de kicsit félrement, szóval megpattant a sípcsontról, ezért ment valamilyen ívben a labda. Sajnos ellenünk is ügyes volt, és egy baleset is történt: Dávid szemét találta el a lánc. Itt úgy tűnt, nem vészes - később kiderült ez komoly sérülés volt.

A csapat küzdött, ahogy tudott, kihasználtuk, hogy két tagunk is tanult náluk juggerezni. Jó meccsek voltak.

5 - 13 nekik, 0 W - 7 L

A nap kemény volt, mind fizikailag, mind mentálisan. Amiről nem is írtam, hogy bírózni is kellett. Dávid megjárt valami Rigor Mortis - Fellowship poklot. És volt jópár más kemény és magas szintű meccs, ahol bírózott a csapat.

Sokat tanultunk a juggerről, a spanyol versenyrendszerről, a csapatmunkáról, a felelősség-megosztásról, a kommunikációról, a... nem sorolom fel, nagyon tanulságos nap volt. Ja, ami még fontos: sokkal jobban játszottunk, amikor nem is a nyerés volt a fókuszban, nem számoltuk a pontokat, csak a következő meccs lebegett a szemünk előtt, jól akartuk érezni magunkat és jól akartunk játszani. És talán ez a legfontosabb tanulság innen.

Itt volt meg az a pillanat, hogy ez itt a mélypont, innen csak felfelé.

Viszont ami elvitathatatlanul hatalmas pozitívum volt, hogy körülöttünk olyan meccsek zajlottak, amik a jugger csúcsa. Amikor volt idő, remek meccseket nézhettünk.

A felső mező leggyengébb 3 csapata lecsúszott, középső mező legjobb 4 csapata feljött. Tehát a középmezőnyben fejezzük be a versenyt.

3. nap – július 22.

Ezen a napon minden meccs egy felező döntés a helyezésen. Mi a 25-32 helyekrt küzdöttünk, és 3 meccs alatt eldőlt, hol is fejezzük be.

1. meccs - Urcos

Velünk egykorú spanyolok, akik a győzelemre mentek. Volt sok kétes lépésük és nem is játszottak rosszul. Sajnos ezután a meccs után állt össze a fejünkben, hogy is kell ilyen csapatokkal viselkedni.

A sportszerűtlenségek egyik példája: engem leütött egy duplakiskardos (tudom, szégyen, de 2v1 volt), de a közelben volt a láncosuk is. Azt hiszem 7 számolásnál álltam fel, mert akkor volt taktikailag helyes. A pontot ők nyerték meg, de odajött a láncos magyarázni, hogy neked 8at kellett volna ülnöd, kapj egy minor-t. A bíróval tisztáztuk, hogy szerinte is a kiskard kapott el, teljesen helyes volt, amit csináltam. De azért szőtte a szót a játékos, és amikor felmerült, hogy az ő egyik játékosuk nem volt korrekt a számolással, már tömte is a bíró fejét, hogy 'hát én sem voltam korrekt, ne izéljen már ilyenen' - mikor pont előtte tisztáztuk, hogy teljesen szabályos voltam. És persze a második-harmadik pontnál már ránk is kértek 2 személyi bírót. Azért tanultunk, mi is kértük rájuk a személyiket, de ez nem az a stílusú játék, amit jó játszani. Ez volt a verseny második mélypontja.

... - ... nekik, 0 W - 1 L, innentől a 29-32 helyekért mentünk.

2. meccs - Quack Pack

A német mémcsapat. Mindkét csapat 8 meccset vesztett zsinórban, de a fő szempont a tiszta és korrekt játék volt. Többük ellen játszottunk Svédországban, a döntőben, ahol viszont még igencsak sántikáltam - így kicsit alá is becsültek minket. Érződött, hogy ők sem egy összeszokott csapat, küzdeni kellett, de határozott fölénnyel nyertünk.

... - ... nekünk, 1 W - 1 L, innentől a 29-30 helyekért mentünk.

3. meccs - Cerberus

Velünk egykorú spanyol csapat. Tiszta, szoros meccs volt. Bennünk beérett sokminden, amit a versenyen tanultunk - de a kivitelezésnél ők voltak jobbak. Ez főleg azt jelenti, hogy a sorbeli cserélgetésnél jól tudtak úgy cserélni, hogy a láncuk mindig elmeneküljön Dávidtól és megtaláljon valakit, aki nem védte olyan jól. A másik oldalt pedig próbálgatták folyamatosan, hogy ki tudja kivédeni a lövéseimet, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Összességében kicsin múlt, de megnyerték.

... - ... 1 W - 2 L, 30. hely

A versenyen beszéltünk újdonsült barátainkkal, többek között a svédekkel és az amerikaiakkal is. A második nap nagyon különböző élmények voltak - a középső ligában rengeteg piszkos játék és nyerni akarás volt, főleg az éretlenebb spanyol csapatok részéről. Az amerikaiak szerint ha elkezdtek ők is piszkosan játszani, akkor utána megkapták a tiszteletet és kialakult valami jugger-szerű játék, de sok negatív élményük volt.

A svédek a második és a harmadik nap az alsó harmadban játszottak, kellemes meccsekről, barátságos emberekről számoltak be és nagyon örültek ennek.

A spanyol és nem-spanyol jugger-kultúra találkozását jól példázza az alábbi eset:

Történt, hogy a Quack Pack-kal együtt bíróztunk egy spanyol csapat vs NLG meccset. 2-3 bíró, ők 7, ill 10 éve játszanak, így a főbírót és a spanyolok gólbíróját ők adták, én a mellékbíró, Dávid a másik gólbíró, Árpi pedig a spanyolok pajzsosára személyi bíró, amit a meccs kezdete előtt(!) kértek. Érdemes megjegyezni, hogy ugyan a játékot valószínűleg jól látják, de főleg a gólbíró egy halk szavú leányzónak tűnt. (Ide a leányzó szó illett, 'they' a pronounja, emiatt a 'tűnt' ige.)

Egyik pontnál a spanyolok vulkánja közelében miközben a épphogy elkapták a német futót, kicsit kilépett a spanyol futó. A gólbíró szól is, dehát senki meg sem hallja a pályán. Ezen ő ideges is lesz, de nem fut oda és avatkozik be, hanem megy tovább a meccs.

Kb 1 perc múlva megint jön a német futó a juggal, de nagyjából fél másodperccel a pontszerzés előtt leütik. A lendület tovább viszi, berakja a juggot, de aztán rájött mi történt és venné is ki a juggot - de a gólbíró idegességében pontot jelez. Kis zavar van, a gólbíró jelzi, hogy pont-pont, a főbíró megerősíti. A spanyolok idegesek, minket Dáviddal kihagynak a megbeszélésből, de olyan fáradtak vagyunk, hogy ezen nem zavartatjuk magunkat.

A spanyolok valid érve (szerintem valid, aztán ezen lehet vitatkozni), hogy ez rossz bírózás, hádehé! - ja, hogy korábban volt bajod a futónkkal? miért nem szóltál úgy, hogy hallja?

A németek idegesek, hogy miért nem figyeltek rájuk. Itt tanultuk meg, hogy a spanyoloknál van olyan, hogy bírócsere, ilyen helyzetekre. Jött a kérés, hogy itt és most cseréljék a két német bírót.

A német kultúrában egy ilyen szitut kb 5 percnyi bíró beszélgetés, majd egy újrajátszás követne.

A spanyoloknál nincs újrajátszás, a bíróknak jól kell bírózniuk menet közben, ha hibáznak, az a meccset befolyásolja, ha nagyon bénák, lehet cserét kérni.

A németeknél egy ilyen hiba nem a világ vége, újrajátszás megoldja.

A németeknél rendszeres a versenyen felgyűlő akár több órás késés is.

A spanyoloknál több a bentragadt igazságtalanság. De aki ebben a rendszerben megtanul jól bírózni, az nagyon jó bíró lesz. És ez a rendszer igencsak erőltet téged, hogy legyél jó, mert ha hibázol, annak következménye van.

Ugyanez a játékosokra. Ha hibázol, a németeknél újrajátszások vannak, esetleg az ellenfél kezd a juggal, ha nagyon rossz vagy, kiállítanak a meccsről.

A spanyoloknál egy nagyon részletes minor-major fault rendszer van, adott hiba adott büntetést von maga után, ha csapatszinten sokat szabálytalankodtok, vesztetek. Viszont akik akarnak, 1-2 pontot tudnak piszkosan szerezni komoly megtorlás nélkül.

Az eredményünkre elképesztően büszkék lehetünk. Nem csak a 30. helyre, ami önmagában szép dolog, de az is, hogy a második napon a top23ban játszottunk, és szereztünk pontokat a verseny második (Nómadas), harmadik (Bushido) és negyedik (Monks) helyezettje ellen.

Több csapattal utána beszélgettünk, kérdezték, ugye akkor most Magyarországon van kb 5-6 csapat, akiknek a krémje mi vagyunk ilyen tudással. Leesett az álluk az igazság hallatán. Nade, ha lenne 5-6 csapat, milyen jók lehetnénk a végére...

A Dracones név azért most már kezd ismert lenni nemzetközileg is, és szerintem nem is cseng rosszul. Legalábbis ezen a bajnokságon rólunk a mi fülünkbe csak jó visszajelzések jutottak.

Dávid kapott rengeteg dicséretet mind bíróként, mind lánctörőként. Barna két év kihagyás után is elképesztő futó. A Quack Pack elleni meccsen a segédbíró mondta, hogy 'nice chain play, man'. Misi és Árpi is szépeket ment. És a zsoldosaink sem teljesítettek rosszul. (Bár legközelebb jó lenne, ha a csapatban mindenki beszélné a szép magyar nyelvet, csak könnyebb azon beszélni.) Jó, hát voltak rossz pillanataink is, azt sem szabad elfelejteni, de kezeltük őket.

Háromnapos bajnokságra 7en menni kicsit karcsú, főleg ennyi edzéssel. A 8-9 fős csapatot ugyan nehezebb egy hullámhosszon tartani, de ha kipihentebbek vagyunk, szinte biztos, hogy kevesebb sérülés lesz a végén, amiből most kicsit sokat szedtünk össze.

Az biztos, hogy az elkövetkezendő hónapokban mindannyiunkban rengeteg anekdota, szép emlék lesz és biztos, hogy valamilyen formában folytatni fogjuk ezt a király sportot. Akit érdekel, kérdezzetek, hosszúra nyúlt ez a szöveg, de rengeteg élmény van még bennem is, és biztos vagyok benne, hogy a többiekben is.

Hát, így jártuk meg Spanyolországot, Spanyolországban a jugger világbajnokságot, a jugger nehézségeit, csúcsát és örömeit is.

Gergő

Ui.:

Akiket érdekelnek a részletek:

Végső sorrend:

https://docs.google.com/.../1APjuXqRct.../edit

Péntek és szombat meccs-eredményei:

https://docs.google.com/.../2PACX-1vTD.../pubhtml...

A bronzmeccs videója (a döntő nem az igazi):

Münich Monks vs Bushido, rengeteg nagyon szép részlet van ezen a meccsen.

https://www.youtube.com/watch?v=q9lHBJctrx4